Egy verőfényes őszi napon felkerekedett az egész iskola, hogy elbúcsúztassuk  a tavaszig pihenni vágyó természetet. Mire a legkisebbek is megérkeztek Kamaraerdőre, a nagyok már tarka levelekből, ágakból megépítették a kört, melyet piros, barna, lila bogyókkal, termésekkel díszítettek. A lobogó gyertyák fényénél elmerengve, szomorkás versekkel és hangulatos dalokkal küldtük aludni a természetet, hogy tavasszal majd újra köszönthessük — mikor ébred — ugyanitt.